Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar tudósai egy merész kísérletet állítottak fel, amely végre tudományos alapot adott a kutyák altruizmusáról és a macskák pragmatizmusáról szóló évszázados vitának.
Kiderült, hogy a viselkedésbeli különbség evolúciós szinten beágyazott, és a szigorú tudományos teszt feltételei között is nyilvánvaló volt – számol be a TTIK Híradójának tudósítója.
A kutatók összehasonlították a kisgyerekek, kutyák és macskák viselkedését olyan helyzetben, amikor a gazdájuknak vagy a szülőnek segítségre volt szüksége, és az eredmények megdöbbentőek voltak .
Fotó:
A kísérletet ügyesen állították fel: egy ismeretlen tárgyat elrejtettek az alany előtt, majd a házigazda besétált és elkezdte keresni, láthatóan nehézségei voltak, de nem kért közvetlenül segítséget.
A gyerekek és a kutyák szinte egyformán reagáltak: megközelítették a tárgy elrejtésének helyét, manipulálták azt, sőt megpróbálták odaadni a személynek, spontán segítő szándékot mutatva.
A macskák azonban másképp viselkedtek: egyikük sem közelítette meg a tárgyat, és nem is próbáltak rá mutatni, csak pillantásokra szorítkoztak a rejtekhely irányába, és azt is sokkal ritkábban, mint a kutyák.
A legérdekesebb pillanat azonban az ellenőrzési szakaszban következett be, amikor nem egy közömbös tárgyat, hanem maguk az állatok kedvenc játékát vagy jutalomfalatját rejtették el.
Itt a macskák bámulatos okosságról tettek tanúbizonyságot: a kutyákhoz hasonlóan aktívan mutatták a helyet, és követelték vissza a tulajdonukat.
A következtetés magától értetődő: a macskák tökéletesen értik, hogy mit várnak el tőlük, de nem tartják szükségesnek, hogy az embereknek ingyen segítsenek.
A tudósok ezt az evolúciótörténettel magyarázzák: a kutyák a vadászok leszármazottaiként hozzászoktak a falkavezérrel való együttműködéshez, míg a macskák ősei magányosok voltak, és az önzetlen együttműködés gondolata idegen tőlük.
Még az emberekkel való évezredes egymás mellett élés sem tudta altruistává tenni a macskákat – pragmatikus partnerek maradtak, akik csak akkor segítenek, ha saját maguk számára is hasznot látnak belőle.
Amikor tehát a kutyád a baj legkisebb jelére is hozzád siet, a macskád pedig tovább alszik, úgy tesz, mintha nem venne észre semmit – ez nem árulás, csak eltérő genetikai emlékezet.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Miért rejtik el előlünk az érzéseiket a macskák, de a kutyák egy percig sem: tudósok vallomásai
- Miért csóválják a farkukat a kutyák, amikor egyáltalán nem boldogok: az általunk figyelmen kívül hagyott titkos jelzések megfejtése
