Hatalmas bőröndöket cipelünk magunkkal, tele gyerekkori történetekkel, szüleinkkel szembeni sérelmekkel, korábbi kapcsolatainkból származó élményekkel, és észre sem vesszük a súlyát.
Azt mondjuk, „az vagyok, ami vagyok”, de valójában az vagyunk, aminek teremtettek minket, és ez nem ugyanaz – számol be a tudósítója.
Minden reakció, amit a párunkkal szemben tanúsítunk, nem csak róla szól, hanem mindenkiről, aki egyszer megbántott, nem szeretett, elárult minket. Kiabálunk vele, és azok is hallják, akik egykor kiabáltak velünk, félünk az intimitástól, mert már elhagytak minket.
Fotó: Pixabay
A pszichológusok transzgenerációs átörökítésnek nevezik azt, amikor a családi forgatókönyvek generációról generációra szállnak, mint a családi ezüst. Megesküszünk, hogy nem leszünk olyanok, mint a szüleink, és pontos másolatukká válunk, mert nem ismerünk más mintákat.
A kutatások azt mutatják: a múltunk és annak a jelenre gyakorolt hatásának felismerése az első lépés ahhoz, hogy ne legyünk többé a múltunk túszai. Ha belátjuk, hogy a neheztelésünk mögött nem egy partner, hanem egy régi félelem áll, akkor el tudjuk választani az egyiket a másiktól.
A múlt örökségének feladása nem azt jelenti, hogy elfelejtjük vagy megbocsátunk mindenkinek, hanem azt, hogy nem fizetjük tovább mások számláit. Azt jelenti, hogy kimondjuk: ami velem történt, az nem határozza meg, hogy mi fog történni, jogom van a saját történetemhez.
Terápia, könyvek, beszélgetés a szeretteinkkel, a saját bátorságunk, hogy szembenézzünk a félelmeinkkel – ezek mind olyan eszközök, amelyek működnek. Nem törlik el a múltat, de megszüntetik annak hatalmát a jelen felett.
És amikor ez a hatalom megszűnik, megnyílik egy olyan tér, ahol régi tervrajzok nélkül építhetsz kapcsolatokat. Ahol önmagad lehetsz, nem pedig valaki más történetének folytatása, és ahol a szerelem nem a régi sebek begyógyítására tett kísérlet, hanem az együttlét öröme lesz.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Mi történik, ha nem várod tovább, hogy a partnered megváltozzon: kitörés a remény börtönéből
- Miért félünk a boldogságtól a párkapcsolatban: szabotázs, amit senki sem vesz észre
