„Bocsánat, hogy telefonálok”, „bocsánat, hogy zavarok”, „bocsánat, hogy én vagyok” – ezek a mondatok refrénként hangzanak azoknak az embereknek az életében, akik megszokták, hogy túl kevés helyet foglalnak el.
Bocsánatot kérünk a létezésünkért, az érzéseinkért, a szükségleteinkért, azért, amik vagyunk – számol be a tudósítója.
A pszichológusok ezt „kényszeres bocsánatkérésnek” nevezik, egy védekező mechanizmus, amely azokban alakul ki, akiket gyerekkorukban megbüntettek bármilyen önkifejezésért.
Fotó: Pixabay
A bocsánatkérés a biztonságod megőrzésének módjává válik, hogy kicsi és feltűnő legyél, hogy ne üssenek meg.
Egy párkapcsolatban az a szokás, hogy mindenért bocsánatot kérünk, nemcsak az önbecsülést, hanem a partner tiszteletét is rombolja. Mert nem lehet tisztelni azt, aki állandóan lekicsinyli magát, és nem lehet egyenrangú kapcsolatot építeni, ha az egyik fél állandóan térdre rogy.
Tanulmányok azt mutatják, hogy a túlzott bocsánatkérést a partnered manipulációnak vagy annak megerősítésének érzékeli, hogy valóban bűnös vagy valamiben.
Ahelyett, hogy közelebb hoznának egymáshoz, távolságot teremtenek, amelyben az egyik örökké tartozásnak, a másik örökké bűnösnek érzi magát.
Abbahagyni a mindenért való bocsánatkérést azt jelenti, hogy elkezded tisztelni a határaidat, a vágyaidat, a jogodat a kellemetlenségekhez. Azt jelenti, hogy a „sajnálom, hogy így érzek” helyett „így gondolkodom”, és a „sajnálom, hogy erre van szükségem” helyett „arra van szükségem”.
Természetesen vannak helyzetek, amikor valóban szükség van a bocsánatkérésre: ha megbántottál valakit, ha tévedtél, ha megsértetted valaki másnak a határait.
De bocsánatot kérni azért, hogy létezel, hogy vannak érzéseid, hogy figyelmet akarsz, nem az udvariasságról szól, hanem önmagad megalázásáról.
Amikor abbahagyod a bocsánatkérést az életedért, esélyt adsz a partnerednek, hogy megismerje az igazi énedet. És ez az esély sokkal értékesebb, mint egy kényelmes, csendes, bocsánatkérő ember, akit figyelmen kívül hagyhatsz.
Iratkozz fel! 
Olvassa el még
- Miért nem tudunk leállni, ha provokálnak minket: a horog, amibe magunk esünk bele
- Hogyan akadályozza meg a múltunk, hogy boldogok legyünk a jelenben: egy örökség, amit el lehet vetni
