Fotó: nyílt forrásból
A szülői munka nem arról szól, hogy fájdalommentessé tegyük a gyermek életét, hanem arról, hogy elég erősek legyenek ahhoz, hogy megbirkózzanak a fájdalommal
Forrás:
A „ne támasszunk elvárásokat” kifejezés gyakran hangzik gondoskodóan, de mi van, ha éppen ez okozza a gyerekek bizonytalanságát. Egy új szemléletű szülői szemlélet szerint nem az a fontos, hogy megvédjük a gyerekeket a csalódásoktól, hanem az, hogy megtanítsuk őket arra, hogyan éljék meg azokat megfelelően.
A szülői munka állandó egyensúlyozás a védelem vágya és az elengedés igénye között. Különösen, ha a gyerekek érzelmeiről van szó: az első elutasításokról, szívfájdalmakról, sikertelen próbálkozásokról és meg nem valósult álmokról.
Ösztönösen az ember szeretné tompítani a csapást, valahogyan figyelmeztetni, felkészíteni és „földolgozni” az elvárásokat. Azt mondani, hogy „ne izgulj túlságosan, mert nem fog összejönni”, de vajon tényleg működik-e. A Washingtom Post arról számolt be, hogy alapvető különbség van aközött, hogy megtanítjuk a gyereket a csalódás kezelésére, vagy megpróbáljuk elkerülni azt.
Az elvárások csökkentésének gondolata logikusnak tűnik, hiszen ha kevesebbet remélünk, később kevésbé fáj, de a való életben ez nem igaz. A csalódás még mindig jön, és gyakran, akár figyelmeztettek rá, akár nem.
Sőt, ha a szülők előre „lehűtik” a gyerek lelkesedését, az nem csökkenti a fájdalmat. Ez újabb csapást mér az önbecsülésre. A gyermek nemcsak azt hallja, hogy „lehet, hogy nem fog sikerülni”, hanem azt is, hogy „még anya (apa) sem hiszi el, hogy képes vagyok rá”. És ez sokkal mélyebbre hat, mint az átmeneti csalódás.
Az élet megtanítja magát és jobbá teszi
A valóság nem szorul további kommentárra. A „realista” szerepét önmagában is tökéletesen betölti. Egy meg nem kapott ajándék, egy elveszett szerep, egy visszautasított randi vagy egy sikertelen próbálkozás mind olyan természetes leckék, amelyeken minden gyermek átmegy.
És ezek a leckék fontosak; fejlesztik az érzelmi ellenálló képességet, a kudarc elfogadásának képességét, valamint az ok és okozat megértését. A szülők feladata nem az, hogy ezeket a tapasztalatokat eltegyék, hanem hogy ott legyenek, amikor megtörténnek.
Támogatás a „néma öröm” helyett
Az elvárások csökkentése helyett érdemes megváltoztatni a fókuszt:
- Tanítsuk meg, hogy ne kerüljük, hanem éljük át az érzelmeket. A könnyek, a frusztráció, a harag normális reakciók, nem kell őket „lemondani”.
- Biztonságos helynek lenni. Ha valami nem sikerül, fontos, hogy a gyermek tudja, hogy nem fogják elítélni, vagy azt mondani, hogy „én megmondtam”. A támogatás másképp hangzik, pl. „Sajnálom, hogy megtörtént”, „Itt vagyok neked”, „Keményen próbálkoztál – ez fontos”.
- Az erőfeszítésre összpontosítson, ne csak az eredményre. A kudarc előrejelzése helyett hangsúlyozzuk a cselekvést, pl. gyakoroljunk, próbálkozzunk, tanuljunk és legyünk kitartóak. Ez az, ami egészséges hozzáállást alakít ki a kockázathoz.
Különböző típusú frusztrációk – különböző megközelítések
Nem minden helyzet egyforma.
- „Anyagi” elutasítások, pl. „nem veszünk kiskutyát”. Itt fontos az egyértelműség, a következetesség és az őszinteség Ha „nem”, akkor hátsó szándék vagy manipuláció nélkül;
- Személyes kudarcok, pl. visszautasítások, versenyek és álmok. Ezek nehezebb helyzetek. Itt fontos, hogy ne a vereséget jósoljuk meg, hanem megtanítsuk, hogyan kell erőfeszítést tenni, elfogadni az eredményt, és nem azonosítani a kudarcot a saját értékünkkel.
Nem akarod „elnyomni a gyerekek álmait”…
Amikor a felnőttek megpróbálják előre korlátozni a gyermek ambícióit, megszakítják a természetes folyamatot, amely erőfeszítésből, eredményből, következtetésekből és új elvárásokból áll.
Ehelyett más dolgok alakulnak ki, nevezetesen a kétség, a félelem és az elkerülés. A legfontosabb, hogy a gyermek internalizálja a „valószínűleg nem tudom megcsinálni” veszélyes attitűdjét.
A nevelés nem arról szól, hogy a gyermek életét fájdalommentessé tegyük, hanem arról, hogy elég erősek legyenek ahhoz, hogy megbirkózzanak a fájdalommal. Lehet, hogy az elvárások nem teljesülnek, és az álmok nem válnak valóra, de így alakul ki az érettség.
És a legértékesebb dolog, amit a szülők tehetnek, hogy nem az örömöt csökkentik előre, hanem ott vannak utána, mert a gyereknek nem egy „realista” kell, aki figyelmezteti az esésre, hanem valaki, aki segít neki felállni.
Az oldal nem biztonságos! Minden adatod veszélyben van: jelszavakat, böngészési előzményeket, személyes fotókat, bankkártyákat és más személyes adatokat használnak fel a támadók.
