Minden jól kezdődik: megismerted az igazit, minden jól megy, a szíved dalol, és egyszer csak megszólal benned a vészjelző sziréna.
Elkezded keresni a fogást, piszkálódsz az apróságokon, veszekedéseket provokálsz, mintha nem hinnéd, hogy csak úgy boldog lehetsz – számol be a tudósítója.
A pszichológusok „imposztor-szindrómának nevezik a szerelemben” – amikor valaki öntudatlanul szabotálja a jó kapcsolatokat, mert azok nem illenek bele a megszokott világképébe.
Ha az örömöt gyermekkorban büntetés követte, az agy emlékszik: a boldogság veszélyes, gyorsan vissza kell térnünk a megszokott szorongásos állapotba.
Ilyenkor elkezdjük keresni a hibákat a partnerünkben, az egekig felfújjuk őket, és okként használjuk a szakításra. Úgy tűnik számunkra, hogy csak „rájöttünk, hogy nem mi vagyunk az igazi”, holott valójában attól félünk, hogy túl jól alakulnak a dolgok.
A kutatások megerősítik: az alacsony önbecsüléssel rendelkező emberek gyakran öntudatlanul választják azokat, akik elutasítják vagy rosszul bánnak velük, mert ez megerősíti belső meggyőződésüket saját értéktelenségükről.
És amikor jön valaki, aki igazán szeret, az pánikot okoz – nem azért, mert a partner rossz, hanem mert megtöri a megszokott forgatókönyvet.
A boldogságtól való félelem nem gyógyítható a „légy boldog, te bolond” meggyőzéssel, mélyebb munkát igényel azzal, hogy honnan ered az a meggyőződés, hogy a jó dolgoknak szükségszerűen rossz vége lesz. Foglalkoznunk kell azokkal a tapasztalatokkal, ahol az örömöt megbüntették, és át kell írnunk ezt a kódot.
A kiút nem az, hogy kényszerítsük magunkat a boldogság elviselésére, hanem az, hogy megengedjük magunknak, hogy legyen. Felismerni, hogy méltó vagy a jó dolgokra, hogy ez nem csapda vagy megtévesztés, hogy jogod van a nyugodt, meleg, stabil szeretethez.
Amikor a boldogságtól való félelem megszűnik, a pusztulás helyett meglepetés jön: kiderül, hogy csak úgy lehetsz, anélkül, hogy várnád a csapást. És ez a „csak lenni” kiderül, hogy a legnagyobb csoda, ami egy kapcsolatban megtörténhet.
Feliratkozás: 
Olvassa el még
- Hogyan ne várjunk tovább a tökéletes pillanatra egy komoly beszélgetéshez: a kezdés művészete
- Mi történik, ha nem félsz tovább a szakítástól: a szabadság, amiről nem beszélnek
