Fotó: nyílt forrásból
A tizenévesek közel fele tapasztalja a szorongás tüneteit, de a segítség gyakran túl későn jön
A gyermekpszichológia szakértői nyugtalanító tendenciát figyelnek meg: a legtöbb szülő csak akkor kér szakmai segítséget, amikor a családban a helyzet kritikussá válik. Ez nem a közönyösség miatt van így, hanem azért, mert hosszasan próbálnak egyedül megbirkózni a feszültséggel.
Mire azonban a gyerek szakemberhez fordul, gyakran már mélyen elmerül az online függőségben, álmatlanságban szenved vagy erős agresszivitást mutat – mondta Ana Mărgerita szülői tanácsadó a Weekend Adevărulnak. A probléma súlyosságát a statisztikák is alátámasztják: a tinédzserek közel 50%-a tapasztalja a szorongás tüneteit, és minden negyedik tinédzser súlyos érzelmi nehézségekkel küzd.
Rejtett jelek és a pillanat fontossága
Marguerita kifejtette, hogy a gyermek érzelmi jóléte nem az orvosi rendelőben kezdődik. Már az első életévekben kialakul azáltal, hogy a felnőttek hogyan reagálnak a sírásra, tudják-e, hogyan kell időben bocsánatot kérni egy-egy hangfoszlányért, és hajlandóak-e megbeszélni a nehéz kérdéseket. A szakértő hangsúlyozta, hogy a kapcsolatok nem nagy gesztusokból épülnek, hanem a meghittség apró, nap mint nap ismétlődő pillanatainak halmozásából.
Nem ritka, hogy az iskolában sikeresnek tűnő gyerekek hatalmas belső feszültséget hordoznak magukban. Az első jelei annak, hogy a gyermeknek támogatásra van szüksége, a fokozott ingerlékenység, a dühkitörések, az étkezési viselkedés megváltozása vagy a túlzott perfekcionizmus. A szakértő megjegyezte, hogy ezek a viselkedésformák gyakran az egyetlen módja annak, hogy a gyermek meg tudja magyarázni a felnőtteknek, hogy nehéz időszakon megy keresztül.
Tipikus hibák és a gyógyuláshoz vezető út
Az egyik legnagyobb hiba, amit a szülők elkövetnek, az volt, hogy elsiették a viselkedés korrigálását, mielőtt megértették volna az azt kiváltó érzelmeket. Amikor a gyermek idegrendszere szorongásos állapotban van, fizikailag képtelen befogadni a logikus magyarázatokat vagy fegyelmező intézkedéseket. Az első lépésnek mindig az érzelmi kapcsolatteremtésnek kell lennie.
A bizalom újjáépítéséhez a szakértő a „valódi jelenlét” gyakorlatát ajánlotta. Ez abból áll, hogy minden nap csak 10 percet szánunk rá, amely alatt félretesszük a telefont, és minden figyelmünket a gyermekre irányítjuk, ítélkezés, kritika és kapkodás nélkül. Ezek a rövid, de rendszeres intervallumok egy hosszú távú kapcsolat alapjává válnak.
Ana Marguerita kijelentette, hogy a támogatás kérése nem a kudarc jele, hanem a szülő végső felelősségének megnyilvánulása. Még ha a kapcsolat megromlottnak is tűnik, a felnőtt „visszaadása” és a hibák beismerésére való hajlandósága utat nyithat a kötelék gyógyulása felé. A támogató csoportokban való részvétel segít a szülőknek csökkenteni belső szorongásukat, ami automatikusan elérhetőbbé teszi őket a gyermekeikkel való kommunikációra.
Megjegyzések:
